Szőnyi Nikoletta/Lélektréner

Annyi van belőlük, h végeláthatatlan a felsorolásuk, de lássuk: Társfüggő, alkoholfüggő, netfüggő, nikotinfüggő, drogfüggő, szerencsejáték-függő, intézményfüggő, kajafüggő, pénzfüggő, szexfüggő... Soroljam még? Mit keresnek ezek az életünkben? Mit palástolunk velük? Mit rejtünk véka alá? Miért kapaszkodunk ezekbe az anyagi dolgokba? Mit nem akarunk látni? Miért jó velük és végre mikor ismerjük fel az igazságot? Hogy mi az ami igazán van? Hogy vagyunk mi: a lelkünk, van az elménk és van az érzelmünk. Hogy a 3-as egységet meg lehet élni, és így férfi és nő ki tud teljesedni. Mert valamit nagyon elnyomunk magunkban, azért tesszük be helyette a fenti függőségeket. Azt hisszük azzal mindent megváltottunk. De tegyük fel a kérdést: ezt akarjuk? Jól érezzük magunkat így? Ha megválaszoljuk a kérdést és végre igaz választ adunk rá, akkor jön az, h ez olyan nehéz.. Tudom, h nehéz változtatni, de higgyétek el, h nem lehetetlen! Mit tartunk igazán értékesnek az életünkben? Azt, amit odatolnak elénk

Talán nem kellene, talán sok, talán fáj, talán szép emlék. Talán, talán, talán. Őszintén! Ki szeret beszélni az érzelmeiről: tisztán? Nem hogy az érzelmekről, de a tárgyilagos dolgokról sem. Általában az emberek azt hiszik, ha kitárják magukat, akkor sebezhetőek, akkor majd valaki kiszúr velük és hasonló esetek. De én azt látom célravezetőnek, ha odaadom, ha kimondom, ha megélem. Egyrészről a másik tisztábban lesz velem remélhetőleg, mert addig csak tapogatódzik. Egyfajta megerősítés ez: ugyanúgy kint a másiknak, mint belülről magunknak. Az érzelem nem szégyen. Ha él bennem más is a testen kívül, akkor vagyok igazán emberi. Persze, ha egyik oldalról nézem, akkor sebezhetővé válok, hiszen, ha belemegyek a "játékba", akkor ott lebeghet, hogy a másik fél viszonzatlanul hagyja az érzelmeimet, amiket felé táplálok és akkor megsérülök. De! Egyrészről nem kell mindig negatívan szemlélni, másrészről a jelenben érdemes élni! Most őszintén: érdekel, h mi lesz 50 év múlva, de azt még an

Olyan szépen ki van ez találva. Ahogy a Mátrix mozaikdarabkái megmutatkoznak életedben, tükrözve a te (lelked) valódi helyzetét. Akikkel találkozol élet-szakaszaidban, az a nem véletlen, hiszen pont ott jársz. Akivel konfliktusaid vannak: ő tanítja neked a legtöbbet és csak addig van a "zavar az energiában" míg téged zavar az adott dolog. Csak addig tarthatod benne az életedben, hiszen addig adsz neki energiát a figyelmeddel: amivel az életedben tartod. Nagyon figyelmesnek, nagyon tudatosnak kell lenned ahhoz, hogy hogyan tudod köddé változtatni az akadályokat, amiket te raksz bele az utadba. De hát milyen az ember (az egoja): szeret szenvedni. Ezért még a legfejlettebbek is hosszasan tartják maguknál az adott dolgot. Az ego nem szeret leomlani. Az ego elhiteti veled, hogy csak addig élsz, amíg ő él. Pedig mindez fordítva van: csak addig nem élsz, amíg őt élteted. Sokat nevetek magamon mostanában. Annyira egyszerű dolgokat vélek felfedezni életemben, melyekhez jó sokáig rag

Az emberek várják a sült galambot vagy hegyeket akarnak elmozdítani és közben egyik sem megoldás. Képtelenek elképzelni, hogy elég megtenni egyetlen lépést, egyetlen olyan lépést, amit eddig nem tettek, amin máskor csak agyalnak és az nem is marad más, csak gondolat. Amikor észreveszem, hogy valami nincs rendben, akkor sohasem másra mutogatok. Nincs olyan jó munkám, nincs társam, nem mennek úgy a dolgaim, ahogy szeretném, pedig megtettem mindent annak érdekében. Igen? Valóban? Meg? Szerintem nem! Ha az addigi életed működött is és most megragadtál, akkor valami olyat illik tenni, ami más, mint eddig volt. Ahol teret engedsz az energiának, hogy az aztán tudjon tovább áramlani és megint folytatódhat a csoda, ami sohasem mástól függ, csakis tőled; hiszen itt minden a Te csodád! Bármiben gondolkodsz én csak egyet kérek tőled: Ne tedd!!! Hanem cselekedj: Mond ki! Vedd meg! Kezd el! Utazz el! Engedd meg! Vetkőzd le! Mosolyogj! Szárnyalj! Lépj! Csináld! Szeress! Ölelj! Inspirálj! Írd le! Muta

Az, hogy az emberek börtönben élnek, az valós. És itt most nem a "klasszikus" börtön-effektusról beszélek, de hogy ez is az, mindjárt látni fogjátok. Mit is jelent az én olvasatomban a börtön-szindróma? Azt, hogy bár ott lennének a lehetőségek mégsem élünk velük. "Apróságok", másnak mégis a világot jelentenék. Nem vesszük észre, hogy míg mi kárálunk egy futólépés miatt, addig valaki egész életében azért küzd, hogy akárcsak egy lépést is megtehessen. De továbbmegyek. Ott van előttünk a lehetőség, hogy szeressenek, hogy teljes életet éljünk, de mi egótól (ész érvtől) vezérelve: lebeszéljük magunkat, mondván, hogy az anyagilag nem kifizetődő. Pedig, ha mögé látnátok, akkor különböző számításokat végezve is oda jutnátok, hogy sokkal inkább "többet hoz a konyhára", ha megélitek a bennetek rejlő vágyakat, amik ráadásul egy karnyújtásnyira vannak tőletek, csak saját magatok (fej/ego) nem engeditek megélni ezt a csodálatos állapotot. Az ego mindig addig kombin

Helyzet: Kérdeztek az életemről. Kéritek a pozitív megerősítést, de még akkor is a régi mintákat dobjátok utána: "hát de..", a következő kérdés pedig máris az: "ebből meg hogy lesz pénz?" :D Érzitek, hogy mekkora ellentét van abban, hogy valaki önmagát keresi, áramoltatja az energiát, szeret, pozitívan gondolkodik, vagy hogy üzletel..., mert a ti agyatok az egyből a pénzt kergeti. No persze élni nem is fejből érdemes, hanem sokkal inkább lélekből. Őszintén: mi a különbség ha az első gondolatod a pénz körül forog: közted és a kormány között? Megmondom az őszintét: semmi! Képtelenek vagytok elengedni. Hajhásszátok éjjel-nappal és közben belül másra vágytok. De egyáltalán nem tesztek mást. A kérdést ugyan már megformáljátok, de el sem kezditek megélni a változást. Hogy miért nem mondom meg, hogy akkor hogyan éljetek? De: én megmondom. Befelé figyelve, elcsendesedve, megdolgozva magatokat, vagyis a fejetekből a figyelmet fordítsátok a lelketek felé, az ott található mé

          Hogy miért mondom ezt? Észrevettétek már, mikor valami előtt ott álltok és elkezdtek rajta gondolkodni, érvekkel és ellenérvekkel alá,- mellé.. támasztani az eseményt: akkor általában mi a vége? Mert ha még nem akkor én most elárulom nektek. A túl sok gondolkodás a cselekvés halála. Ha valamin gondolkodtok, akkor azt már nem akarjátok zsigerből megtenni és a vége általában nem lesz, még ha látszat igent is mondtok. Nem hiszem, hogy életünk végéig csak és kifejezetten a gondolkodás művészetén, avagy az ego hogyan is tud engem lebeszélni az életről című fejezetén kellene munkálkodnotok.          Az ember nem az észtől lesz ember, hiszen a gépek ebben igazán jól tudnak bennünket helyettesíteni. Az ember az érzelmektől lesz emberi. Az érzelmi megélés világít rá olyan dolgokra a belsőjében, amit addig még nem látott, nem tudott önmagáról. Hiszen, ha szerelmesek vagytok: bármire képesek vagytok: tietek a világ. Lesztek teljesebbek és egy teljesebb ember nagyobb hasznára van a társ

Mai napon, ismételten tiszteletlen, megalázó bánásmóddal találkoztam, mint azt látom és hallom mindig, mindenhonnan. Siralmas. Tulajdonképpen a rabszolgatartók jobban tartották anno a feketéket, mint most a "magyarokat" a "munkáltatók". Felháborító és bicskanyitogató stílus.., ami persze jellemzi önmagát, akiből a szenny távozik, de ez mit sem változtat azon, hogy azon kívül, hogy rontja a társadalmat, önmagával sincs semmilyen kapcsolatban, hiszen belenéztem a szemébe, és láttam, hogy belül egy nyuszi. Valójában retteg. Persze onnan kezdődik, hogy nem ismeri önmagát, a fizikai árnyékvilágnak engedelmeskedik és tudatlan, éppen ezért csak a megalázó bánásmód az, amit ő "fegyverének" tekint. Szégyen. 10 perc alatt megsemmisítem azzal, ha tükröt mutatok neki. Egyszerűen a szavak is nehezen jönnek egymás után az ujjaimra, mert megdöbbentő, mit tesznek embertársaimmal "ezek". És az emberek ezt hagyják, miközben azon túl, hogy törvénytelen keretek közö

Kedves Barátaim! Miért féltek a szerelemtől? Miért féltek lelketek odaadni másnak? Miért féltek szeretni? Miért bujdostok, miért fojtjátok el az érzelmeiteket? Miért? Miért? Miért? Hiszen lelketek másra sem vágyódik, csak arra, hogy szeretve legyen és hogy szeressen! De Ti ismét ego uralta világotoknak hisztek és tartózkodtok eme csodálatos, magasztos, felemelő érzéstől. Meg merem kockáztatni, már sejt szinten is alig emlékeztek rá. Ez természetesen ismét csak a hatalomnak a játéka, mely arra való, hogy messzire szakítson benneteket önmagatoktól. Hiszen ebben a csodálatos mámorban tudtok a legjobban magatokra eszmélni, ahol nincs kétség, csak egység! Mert a két lélek egyesül. Egyesül a nászban, amivel őrületes magasságokba és távlatokba tudtok teremteni. Nem, ez nem csak egyfajta álomvilág ez nem csak az a fajta csöpögős nyál, amire most sokan gondoltok. Itt a probléma. Sokat gondolkodtok és nem hagyjátok felszínre törni önvalótokat, ami csodálatos dolgokra képes. Vágyjátok a talmi örö

Kedves Mindenki! Arra szeretném felhívni a figyelmeteket, miszerint nagyon nem éltek. Azt hiszitek, hogy ha belehelyezitek magatokat a Mátrixba, avagy munkahelyre tuszakoljátok be a testeteket, akkor az az élet! Igen? És észrevettétek már, hogy a napi 12 órás vagy olykor még hosszabb robot, nem hogy élni nem hagy benneteket, de még pihenni sem? Pedig az alapjogok egyike a pihenéshez való jog. És ezt a lélek meg is követelné, ha hallgatnátok hívó szavára. De nem! Ti azt hiszitek, az a helyes, ha magatokkal sosem foglalkoztok. De ebben az "időbeosztásban" nem csak hogy magatokkal nem tudtok foglalkozni, hanem a többi emberrel sem, a kapcsolatotokkal sem és a szórakozással sem. Nagyon sok esetben rombolóan használjátok az egyébként bennetek rejlő órási építő energiát. Ez sem nektek, sem társaitoknak nem válik hasznára... Miért nem foglalkoztok magatokkal? Mert féltek! Féltek önmagatok lenni és féltek nemet mondani! Azt hiszitek, hogy a rablánc az élet? Hogyan nevezitek magatokat

..és ráadásul, ahol én megjelenek, ott tuti elkezdődik a változás. Tudom, nagy feladat, hogy másoknak megmondjam mit tegyenek és nem is áll jogomban, de nem tehetek róla, ha szemem olyan jól lát át több dimenzión keresztül, mit az éppen benne álló személy el sem tud képzelni. Ezzel nem azt szeretném mondani, hogy én mekkora guru vagyok, hiszen ha benne vagyok a helyzetben, én sem látok mindig kristálytisztán. Ez az effekt: a jó tükör szindróma. Nem szeretném más karmáját magamra vállalni, de azt sem szeretem nézni, ha más szenved és toporog egy helyben, amikor csak a kellő löket hiányzik neki, azaz egy, igazán jól odacélzott mondat. Szolidan, szelíden, de kimondom. Lehet, akkor éppen nem én leszek a legkedveltebb személy a szemében, de aztán tudom, hogy át fog alakulni a szemlélete erről. Ha mások erről a feladatomról ítélkeznek, azaz ő dolguk. Az enyém pedig az, hogy meglássam és kimondjam. A mai világban az őszinteség a legnagyobb kincs. Én legalábbis így tekintek rá. Szerintem sok m

Emberek! Oly sok dologra nyitják fel fentről a szemem, vagy engedem önnön magamat testbőrtönöm középpontjába, vagyis a lelkemhez egyre közelebb. Az üzenetek: álomban, meditálva vagy filozofálva jutnak el hozzám. Nyitott vagyok és egyre több információt kapok és passzintok össze, mint most itt ezt. Azzal már régen tisztában vagyok, hogy a lélek élettartama örök. Tehát nincs félelem a haláltól, mert mindig van tovább. Ezt az egyet már gyermekkoromban megfogalmaztam magamban, hogy: élet mindig van, hiszen sosem emlékszem arra, amikor nem vagyok, mindig csak arra, amikor vagyok. Ma arra ébredtem, hogy teszem össze a szálakat álmomban. Mit jelent ez? Azt, hogy mivel már több előző életemben is jártam, éppen ezért onnan tudom, hogy a mostani családtagjaimmal éltem ezelőtt is, csak mindig más felállásban. Például: aki most az anyukám, az ott a testvérem volt, aki itt a nagymamám, az ott az anyukám, illetve a jelenlegi lányom az ebbéli életemben elvesztett édesapám és sorolhatnám. Nyilván az

Mai "társadalmi" kép a kapcsolatokról úgy néz ki, hogy hülyíted A-t délelőtt, délben már B-t hívod és az estédet C-vel töltöd. Nem valószínű, hogy lélek síkon, hanem sokkal inkább egy gyerekeknek nem való filmből merítve használod ki az anyagi, testi síkot. Pedig itt vagyunk 3D-ben, ahol a testi sík nem lehet teljes a másik kettő nélkül: test-lélek-szellem. Ha ez a 3-as nincs meg, akkor kirabolod a tested és kirabolod a másik testét is, persze feltétlen csak akkor, ha hagyja. A másik pedig általában hagyja, mert azt mondja, hogy ha már nincs kapcsolat, mert ugye azt az emberek nagy százaléka ellökte magától, akkor legalább már ezt a síkot tudja kihasználni. Pedig a pőre szex sosem adhat semmit igazán, a szimpla szex csak elvehet. Elveheti az amúgy már eddig felépítgetett lelket, melyet a test béklyói között találunk, ha megdolgozzuk azt, illetve elveheti a további fejlődést, elveheti a tudatosságot és építheti az egot. Hiszen folyamatában egót fényezzük azzal, hogy: huha mil