Szőnyi Nikoletta/Lélektréner

Az, hogy az emberek börtönben élnek, az valós. És itt most nem a "klasszikus" börtön-effektusról beszélek, de hogy ez is az, mindjárt látni fogjátok. Mit is jelent az én olvasatomban a börtön-szindróma? Azt, hogy bár ott lennének a lehetőségek mégsem élünk velük. "Apróságok", másnak mégis a világot jelentenék. Nem vesszük észre, hogy míg mi kárálunk egy futólépés miatt, addig valaki egész életében azért küzd, hogy akárcsak egy lépést is megtehessen. De továbbmegyek. Ott van előttünk a lehetőség, hogy szeressenek, hogy teljes életet éljünk, de mi egótól (ész érvtől) vezérelve: lebeszéljük magunkat, mondván, hogy az anyagilag nem kifizetődő. Pedig, ha mögé látnátok, akkor különböző számításokat végezve is oda jutnátok, hogy sokkal inkább "többet hoz a konyhára", ha megélitek a bennetek rejlő vágyakat, amik ráadásul egy karnyújtásnyira vannak tőletek, csak saját magatok (fej/ego) nem engeditek megélni ezt a csodálatos állapotot. Az ego mindig addig kombin

Helyzet: Kérdeztek az életemről. Kéritek a pozitív megerősítést, de még akkor is a régi mintákat dobjátok utána: "hát de..", a következő kérdés pedig máris az: "ebből meg hogy lesz pénz?" :D Érzitek, hogy mekkora ellentét van abban, hogy valaki önmagát keresi, áramoltatja az energiát, szeret, pozitívan gondolkodik, vagy hogy üzletel..., mert a ti agyatok az egyből a pénzt kergeti. No persze élni nem is fejből érdemes, hanem sokkal inkább lélekből. Őszintén: mi a különbség ha az első gondolatod a pénz körül forog: közted és a kormány között? Megmondom az őszintét: semmi! Képtelenek vagytok elengedni. Hajhásszátok éjjel-nappal és közben belül másra vágytok. De egyáltalán nem tesztek mást. A kérdést ugyan már megformáljátok, de el sem kezditek megélni a változást. Hogy miért nem mondom meg, hogy akkor hogyan éljetek? De: én megmondom. Befelé figyelve, elcsendesedve, megdolgozva magatokat, vagyis a fejetekből a figyelmet fordítsátok a lelketek felé, az ott található mé

          Hogy miért mondom ezt? Észrevettétek már, mikor valami előtt ott álltok és elkezdtek rajta gondolkodni, érvekkel és ellenérvekkel alá,- mellé.. támasztani az eseményt: akkor általában mi a vége? Mert ha még nem akkor én most elárulom nektek. A túl sok gondolkodás a cselekvés halála. Ha valamin gondolkodtok, akkor azt már nem akarjátok zsigerből megtenni és a vége általában nem lesz, még ha látszat igent is mondtok. Nem hiszem, hogy életünk végéig csak és kifejezetten a gondolkodás művészetén, avagy az ego hogyan is tud engem lebeszélni az életről című fejezetén kellene munkálkodnotok.          Az ember nem az észtől lesz ember, hiszen a gépek ebben igazán jól tudnak bennünket helyettesíteni. Az ember az érzelmektől lesz emberi. Az érzelmi megélés világít rá olyan dolgokra a belsőjében, amit addig még nem látott, nem tudott önmagáról. Hiszen, ha szerelmesek vagytok: bármire képesek vagytok: tietek a világ. Lesztek teljesebbek és egy teljesebb ember nagyobb hasznára van a társ