Szőnyi Nikoletta/Lélektréner

Ez az év az elmenetelek éve volt. A fenébe. Rengetegen itt hagytatok bennünket. Már többé nem láthatjuk orcátokat, nem foghatjuk meg a kezeteket. Nem kérhetünk elnézést, nem segíthetünk, nem hallgathatunk meg benneteket. Itt maradtunk a bánatunkkal, a tehetetlenségünkkel, a fájdalmunkkal, a miérteinkkel. Ilyen szinten csúnya, ronda ez az élet. De mit mutat meg? Mire tanít? Arra, hogy ne majd akarjuk élni az életünket és ne majd akarjunk megbocsájtani, hanem most tegyük meg azt, amit meglehet. Most éljünk, most szeressünk, mert lehet, hogy már holnap nem lehet. A halál nem válogat. Viszi a hírest, a tehetségest, a jót, a rosszat. Viszi a rokonokat, a fiatalt és az időset egyaránt. Nehéz elfogadni, de ez "csak" a test halála. Olyan nincs, hogy nem vagyunk, majd egyszer csak vagyunk és utána többé nem leszünk sohasem. Ugye érzitek hogy ez mennyire értelmetlen lenne így önmagában? Egyértelműen hiszek abban, hogy a léleknek útja, sorsa van. Teljesíteni jön ide erre a Föld nevű b

Az erős Nő egyik szemszögből nagyon jó, mert általában még okosság is társul hozzá és - "Úristen, pont ilyet kerestem!" - szól a felkiáltás, az állítólagos erős Férfi szájából. Majd az erős Férfi elkezd udvarolni: szép szavakkal, erőteljes gesztusokkal, tettekkel, célokkal. Elkezdi behálózni az áldozatát. 'Ő nem a szexre hajt. Őt igenis az érzelmei irányítják és persze szereti az okos nőket.'-mondja Ő! Aztán valóban a tenyerén hordoz, minden smakkol, (Ő is ezt mondja, te is így érzed) és amikor az erős Nő megnyílik előtte, az erős Férfi úgy lelép, mintha sosem ismerted volna! Amit addig játszott, azt pedig a Madách Színházba is megirigyelhetnék! Az összes ilyennek adnék egy Oscart! Persze nem közli, hogy mi a baja. Csak következtetni tudsz, hogy önmagával van valami, hiszen, ha veled lenne, akkor azt csak megmondaná! A másik oldalról, idézek egy másik klasszikust: - "Igazából én nem kultiválom ezeket a típusú nőket, túlságosan elférfiasodtak, semmi vonzó nincs b