Búcsú
Ez az év az elmenetelek éve volt. A fenébe. Rengetegen itt hagytatok bennünket. Már többé nem láthatjuk orcátokat, nem foghatjuk meg a kezeteket. Nem kérhetünk elnézést, nem segíthetünk, nem hallgathatunk meg benneteket. Itt maradtunk a bánatunkkal, a tehetetlenségünkkel, a fájdalmunkkal, a miérteinkkel. Ilyen szinten csúnya, ronda ez az élet. De mit mutat meg? Mire tanít? Arra, hogy ne majd akarjuk élni az életünket és ne majd akarjunk megbocsájtani, hanem most tegyük meg azt, amit meglehet. Most éljünk, most szeressünk, mert lehet, hogy már holnap nem lehet. A halál nem válogat. Viszi a hírest, a tehetségest, a jót, a rosszat. Viszi a rokonokat, a fiatalt és az időset egyaránt. Nehéz elfogadni, de ez "csak" a test halála. Olyan nincs, hogy nem vagyunk, majd egyszer csak vagyunk és utána többé nem leszünk sohasem. Ugye érzitek hogy ez mennyire értelmetlen lenne így önmagában? Egyértelműen hiszek abban, hogy a léleknek útja, sorsa van. Teljesíteni jön ide erre a Föld nevű b