Szőnyi Nikoletta/Lélektréner

      Van a szerelem és van az érzés, ami nagyon jó. Nagyon jó is lehetne, ha elmédet nem állítanád mellé őrzőnek, hogy mindenről lebeszéljen. Ti annyira féltek. Azt mondjátok, hogy a szerelemtől féltek , féltek, hogy kihasználnak benneteket. De kit lehet csak kihasználni? Aki nem tudatos, aki nincs tisztában Önnön magával. És aki, (most jön csak a fekete leves) aki nem is akarja magát megismerni, mert bár titkon sejti, hogy milyen is ő, de nem vallja be magának, hanem minden maszlaggal takarja azt el. Azt hiszi, hogy így jobb!       Szóval sokan vagytok a várakozás álláspontján, de mire vártok? Hogy majd elillan személyetek azon része, akivel nem vagytok jóban? Amely rész miatt pontosan ugyanolyan tükröket, vagy épp az ellenkezőjét vonzzátok magatokhoz azért, hogy el tudjátok fogadni magatokban és tudjátok orvosolni énetek azon részét, mely most, vagy előző életetekben sérült. De mihelyst megérzitek, hogy egy adott ember felől több energia árad: akkor beindul bennetek a félelemérzet,

    Huha... nagyon írnom kell! Nem bírom magamban tartani az infókat és a bejegyzések is megkívánják ugyebár :) Szétesznek a betűk belülről, hiszen tükörként kaptam vissza saját hibámat és olyan dühítő, ha más pörgeti ugyanazt, persze belülről nem látja. Lehet azt mondani, hogy másnak nem ugyanaz a leckéje, mint nekem. De kérlek nézzetek magatokba!      Egy életen át: kapcsolatokból kapcsolatokba tuszakoljátok magatokat, ahol a séma ugyanaz! Még a személy is szinte, csak a neve változik (jó esetben). Hiszen vágyjátok a régit! Foggal-körömmel ragaszkodtok a régihez: akkor is, ha jó volt, akkor is, ha rossz. A jót se véletlenül vették el tőled, hanem azért, mert egy jobbat érdemelsz!      De kérlek azt értésetek meg: egyik sincsen, csak a tanulás van! Egy szonett eljátszása több hangszerre komponálva. UGYANAZ A SZONETT! Amíg képtelenek vagytok felismerni a játékot magát, amíg benne vagytok az anyagi világ börtönében, és nem emelkedtek fölé, hogy onnan szemléljétek az eseményeket, mint 3.

Én se vagyok mindig tudatos lény, de az biztos, hogy igyekszem az életemet afféle perspektívából szemlélni, melyre Ti azt szoktátok mondani, "de hiszen az olyan nehéz"... és még azt: "mert te olyan pozitív vagy"! De kérdem én: Miért lennék saját magam ellensége és miért várjam el, hogy valaki mellém álljon, ha én magam és a helyzetem mellé nem állok? Hát persze, hogy ezt teszem és ez eredményes! :) Szóval ez például azt jelenti, hogy bár nincs saját lakásom, de mindig van hol laknom, mindig van mit ennem. Ha abból a szemszögből nézem, hogy siránkozok, akkor mondhatnám azt, hogy: jajj de nekem sajátra lenne szükségem, meg miért nincs(?) és ehhez hasonlók. De nem ezt teszem, hanem szívből örülök az efféle van-nak is :) Vagy ha nincs munkám, de alkalmakkor megtalálnak kérésekkel, akkor megint sírhatnék, hogy csak ez van: de ehelyett: örülök annak, mikor azt csinálom és hogy adhatok! :) Vagy: nincs munkám, viszont emiatt van időm: tanulni! És nem azt mondom, hogy "

Még csak a minap kezdtem el a blog írást, máris invitáltak egy blogversenyre. Huu, de izgi :) Szeretném veletek megosztani azt, ami az erősségem, és amiről azt gondolom, hogy manapság az embernek a legnagyobb erőssége, ha nagyon közel áll a VÁLTOZÁShoz. Ha mindegy neki, hogy reggel hol kel fel és este máshol fekszik le. Ha az életében felvett csapásirány egyik nap kéken, másik nap piroson áll. Mert azt gondolom, hogy ezt pont azért kapjuk, hogy megtanuljunk ellenállás nélkül élni. Mert rendben van, hogy határozott vagyok és szeretnék valamit, de makacs és önfejű is lehetek már ezek miatt (ego), éppen ezért az élet sokszor visszafog egy gyeplővel. Na már most a kérdés, hogy Te ezt a gyeplőt szétszakítod, vagy fejet hajtasz a felsőbb energiáknak: tulajdonképpen a te legfölső énednek, ami az egész életutadat már jóval ideérkezésed előtt megtervezte neked. Szóval amikor ott van a lehetőség változtass! Változtass frizurát, alakot, ruhákat. Változtass munkát, érdeklődési kört, GONDOLKODÁST!

Oh yeah! Így vizsgák után, végre elkezdhetem, amit megígértem, amire szükségem van és amire szerintem sok mindenkinek szüksége van! Én írhatok, ti pedig olvashattok. :) Na jó, azért majd vissza is tudok ám venni ego-királynőből, mert folyamatosan figyelem, hogy mit alakít :) Mint, ahogy a fotósnak a fényképező, a szakácsnak a fakanál, úgy nekem az írás, a betűk, a szavak az eszközeim ahhoz, hogy minden nap azt tegyem, ami hez igazá n kedvem van! Hogy miért teszem? Gyakorlati haszna is van! Én adom magam, őszintén, pőrén, mindig mindent kimondva. Az életem nyitott könyv. Belátom, ha hibázok és tudom, hogy ez azért van, hogy ezzel is tanuljak. Mindig, minden van valamiért és nekem az a dolgom, hogy felismerjem. Tanulni jöttünk a Földre, egy bizonyos küldetést teljesítve és aki mást állít, az mérföldkövekre van magától! Ma reggel ezzel kapcsolatban írtam egy szösszenetet, ezt: Hiába állítod, hogy szereted magad, mögötte nagyon sokszor az ellentéte áll. Hiszen, ha szeretnéd magad: nem olya