Szőnyi Nikoletta/Lélektréner

Talán nem kellene, talán sok, talán fáj, talán szép emlék. Talán, talán, talán. Őszintén! Ki szeret beszélni az érzelmeiről: tisztán? Nem hogy az érzelmekről, de a tárgyilagos dolgokról sem. Általában az emberek azt hiszik, ha kitárják magukat, akkor sebezhetőek, akkor majd valaki kiszúr velük és hasonló esetek. De én azt látom célravezetőnek, ha odaadom, ha kimondom, ha megélem. Egyrészről a másik tisztábban lesz velem remélhetőleg, mert addig csak tapogatódzik. Egyfajta megerősítés ez: ugyanúgy kint a másiknak, mint belülről magunknak. Az érzelem nem szégyen. Ha él bennem más is a testen kívül, akkor vagyok igazán emberi. Persze, ha egyik oldalról nézem, akkor sebezhetővé válok, hiszen, ha belemegyek a "játékba", akkor ott lebeghet, hogy a másik fél viszonzatlanul hagyja az érzelmeimet, amiket felé táplálok és akkor megsérülök. De! Egyrészről nem kell mindig negatívan szemlélni, másrészről a jelenben érdemes élni! Most őszintén: érdekel, h mi lesz 50 év múlva, de azt még an

Olyan szépen ki van ez találva. Ahogy a Mátrix mozaikdarabkái megmutatkoznak életedben, tükrözve a te (lelked) valódi helyzetét. Akikkel találkozol élet-szakaszaidban, az a nem véletlen, hiszen pont ott jársz. Akivel konfliktusaid vannak: ő tanítja neked a legtöbbet és csak addig van a "zavar az energiában" míg téged zavar az adott dolog. Csak addig tarthatod benne az életedben, hiszen addig adsz neki energiát a figyelmeddel: amivel az életedben tartod. Nagyon figyelmesnek, nagyon tudatosnak kell lenned ahhoz, hogy hogyan tudod köddé változtatni az akadályokat, amiket te raksz bele az utadba. De hát milyen az ember (az egoja): szeret szenvedni. Ezért még a legfejlettebbek is hosszasan tartják maguknál az adott dolgot. Az ego nem szeret leomlani. Az ego elhiteti veled, hogy csak addig élsz, amíg ő él. Pedig mindez fordítva van: csak addig nem élsz, amíg őt élteted. Sokat nevetek magamon mostanában. Annyira egyszerű dolgokat vélek felfedezni életemben, melyekhez jó sokáig rag

Az emberek várják a sült galambot vagy hegyeket akarnak elmozdítani és közben egyik sem megoldás. Képtelenek elképzelni, hogy elég megtenni egyetlen lépést, egyetlen olyan lépést, amit eddig nem tettek, amin máskor csak agyalnak és az nem is marad más, csak gondolat. Amikor észreveszem, hogy valami nincs rendben, akkor sohasem másra mutogatok. Nincs olyan jó munkám, nincs társam, nem mennek úgy a dolgaim, ahogy szeretném, pedig megtettem mindent annak érdekében. Igen? Valóban? Meg? Szerintem nem! Ha az addigi életed működött is és most megragadtál, akkor valami olyat illik tenni, ami más, mint eddig volt. Ahol teret engedsz az energiának, hogy az aztán tudjon tovább áramlani és megint folytatódhat a csoda, ami sohasem mástól függ, csakis tőled; hiszen itt minden a Te csodád! Bármiben gondolkodsz én csak egyet kérek tőled: Ne tedd!!! Hanem cselekedj: Mond ki! Vedd meg! Kezd el! Utazz el! Engedd meg! Vetkőzd le! Mosolyogj! Szárnyalj! Lépj! Csináld! Szeress! Ölelj! Inspirálj! Írd le! Muta