Tanulj, hogy szórakozhass! :)

Olyan szépen ki van ez találva. Ahogy a Mátrix mozaikdarabkái megmutatkoznak életedben, tükrözve a te (lelked) valódi helyzetét. Akikkel találkozol élet-szakaszaidban, az a nem véletlen, hiszen pont ott jársz. Akivel konfliktusaid vannak: ő tanítja neked a legtöbbet és csak addig van a "zavar az energiában" míg téged zavar az adott dolog. Csak addig tarthatod benne az életedben, hiszen addig adsz neki energiát a figyelmeddel: amivel az életedben tartod. Nagyon figyelmesnek, nagyon tudatosnak kell lenned ahhoz, hogy hogyan tudod köddé változtatni az akadályokat, amiket te raksz bele az utadba. De hát milyen az ember (az egoja): szeret szenvedni. Ezért még a legfejlettebbek is hosszasan tartják maguknál az adott dolgot. Az ego nem szeret leomlani. Az ego elhiteti veled, hogy csak addig élsz, amíg ő él. Pedig mindez fordítva van: csak addig nem élsz, amíg őt élteted.

Sokat nevetek magamon mostanában. Annyira egyszerű dolgokat vélek felfedezni életemben, melyekhez jó sokáig ragaszkodtam. De megértéssel lassan minden illúzió leomlik. Lehull a fátyol. ..és ha lehull akkor csak élvezni kell :)

A másik dolog a kétely, mely rengeteg ember életében az élen áll. Ami, egy részről jó, a másikról meg rossz. Hiszen egészségesen mindenkibe kell legyen, hiszen akkor naivak és gondatlanok lennénk, ha nem kételkednénk és nem is tudnánk fejleszteni a gondolkodásunkat. De ez a kétely pont ugyanúgy nem enged bennünket továbblépni, illetve megteremteni a dolgokat. Hiszen semmi mellett nem tudjuk letenni a voksunkat.

Persze ez, már megint agy és gondolkodás, ezért is kétes. De az érzés, ami lélekből jön, ami tiszta, ami tapasztalt, ami előrevisz és amiben hited van, na azaz igazi, na az a tiszta fény.
Nem hiába toljuk nektek, mi spirituálisak, hogy a szívedre hallgass és ez nem maszlag vagy rózsaszín köd, hanem minden, ami lélek, minden, ami csoda, ami mondhatni: jól működik.

Csak ennyi. Menni az úton, megélni mindent ami van és csak közölni, közölni azt, amit lelkünk sugall. Ez az élet! Minden más csak eltérít, csak hosszasan tévútra vezet, sokáig takarja el szemünk elől az igazságot.
Merem állítani, hogy direkt csináljuk, csak azért mert félünk. Félünk attól, hogyha elfogy az út, akkor végünk. És hát ki ne félne a haláltól? Bevallom őszintén még én is félek tőle, én, aki kitoltam ezt 120 évre.
De az a nem mindegy, hogy ez idő alatt, milyen magasságokba jut el a lelkünk. Olyan helyekre, melyeket a tiszta ész nem tud felfogni!

Csodálatos szárnyalásokat Nektek! ;)

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Megengedem magamnak a szerelmet...

Kapcsolatok II.

A változás örök..