Megengedem magamnak a szerelmet...
.., hogy szeretve legyek.
Minden bizonnyal nem csak én vagyok/voltam abban a cipőben, akivel kiskorában elhitették, hogy ő nem szerethető, hogy hülye és hogy sorolhatnám.
Ezek az emberek, vagyis mi: nagyon nehezen engedik meg maguknak azt, hogy szeresse őket egy másik lélek. Talán még fiatalabb korodban igen, de akkor is lesz majd valami kifogás meg nyafogás azért, hogy vége legyen a kapcsolatnak. Meg is történik. Aztán egyedül marad. Majd jönnek a próbálkozások, de az ember, akit sosem szerettek: megtiltja magának a továbbiakban is, h szeretve legyen, hiszen ez égett a tudatalattijában, ami az élet minden területén átveszi a hatalmat a tudatos vagy tudattalan emberi lény felett. És jön a verkli. Ezt ezért, azt meg azért löki el magtól és közben azt mondja, hogy ez az ember ezért, az meg azért nem való hozzá. Persze ezt csak az ego mondja, hogy alátámassza és megtartsa a szeretetlen állapotot. pedig az nem vezet sehova. Öl, butít, elvesz, rombol. Nem a szerelem az, ami ezt teszi. Ez megint csak egy "jól" elvetett gondolatmagocska a hatalom részéről. Hogy sohase teljesedjetek ki. Pedig a szerelemnek teremtő ereje van! Mind kint, mind bent. De csak a teljes, mindent odaadó, nem csak a testre, hanem a lélekre és a szellemre is kiható szerelemnek.
Tudom, Ti, akik most azt mondjátok, h nem, én hülyeséget írok, és h Ti engednétek, csak nem jön....
Tudom, h Ti is itt vagytok és h sokan vagytok. S hogy nem értitek most még a szavaimat. Nincs ezzel semmi baj. Ezzel pont én is így voltam, mikor nem értem még meg erre a szintre. Amikor nagyobb volt az ego, a taszítás. Sok év telt el. Félresikerült tükrök, szülők, társadalom hatására... Szeretetlenül.
Be kell látnom, csak rajtam múlt. De megmásztam. Megdolgoztam magamban ezt az érzést. Átformáltam a gondolatot. Kemény munka volt. A gyémánt kemény. És ha nincs hozzá eszköz, nem egyszerű a fejlődés. Egyedül lassabb.
De a folytatás teljesen más. Új. Élettel és szeretettel teli. TELJES-en más. Így lesz minden lélek egy egész.
Mindenkinek kívánom, h ezt az érzést megengedje magának. A kulcs mindig bennünk van először. S hogy melyik zárba illik, az is kiderül, ha meghalljátok lelketek hívó szavát.
Minden bizonnyal nem csak én vagyok/voltam abban a cipőben, akivel kiskorában elhitették, hogy ő nem szerethető, hogy hülye és hogy sorolhatnám.
Ezek az emberek, vagyis mi: nagyon nehezen engedik meg maguknak azt, hogy szeresse őket egy másik lélek. Talán még fiatalabb korodban igen, de akkor is lesz majd valami kifogás meg nyafogás azért, hogy vége legyen a kapcsolatnak. Meg is történik. Aztán egyedül marad. Majd jönnek a próbálkozások, de az ember, akit sosem szerettek: megtiltja magának a továbbiakban is, h szeretve legyen, hiszen ez égett a tudatalattijában, ami az élet minden területén átveszi a hatalmat a tudatos vagy tudattalan emberi lény felett. És jön a verkli. Ezt ezért, azt meg azért löki el magtól és közben azt mondja, hogy ez az ember ezért, az meg azért nem való hozzá. Persze ezt csak az ego mondja, hogy alátámassza és megtartsa a szeretetlen állapotot. pedig az nem vezet sehova. Öl, butít, elvesz, rombol. Nem a szerelem az, ami ezt teszi. Ez megint csak egy "jól" elvetett gondolatmagocska a hatalom részéről. Hogy sohase teljesedjetek ki. Pedig a szerelemnek teremtő ereje van! Mind kint, mind bent. De csak a teljes, mindent odaadó, nem csak a testre, hanem a lélekre és a szellemre is kiható szerelemnek.
Tudom, Ti, akik most azt mondjátok, h nem, én hülyeséget írok, és h Ti engednétek, csak nem jön....
Tudom, h Ti is itt vagytok és h sokan vagytok. S hogy nem értitek most még a szavaimat. Nincs ezzel semmi baj. Ezzel pont én is így voltam, mikor nem értem még meg erre a szintre. Amikor nagyobb volt az ego, a taszítás. Sok év telt el. Félresikerült tükrök, szülők, társadalom hatására... Szeretetlenül.
Be kell látnom, csak rajtam múlt. De megmásztam. Megdolgoztam magamban ezt az érzést. Átformáltam a gondolatot. Kemény munka volt. A gyémánt kemény. És ha nincs hozzá eszköz, nem egyszerű a fejlődés. Egyedül lassabb.
De a folytatás teljesen más. Új. Élettel és szeretettel teli. TELJES-en más. Így lesz minden lélek egy egész.
Mindenkinek kívánom, h ezt az érzést megengedje magának. A kulcs mindig bennünk van először. S hogy melyik zárba illik, az is kiderül, ha meghalljátok lelketek hívó szavát.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése