Élni a kínálkozó lehetőségekkel
Az, hogy az emberek börtönben élnek, az valós. És itt most nem a "klasszikus" börtön-effektusról beszélek, de hogy ez is az, mindjárt látni fogjátok.
Mit is jelent az én olvasatomban a börtön-szindróma?
Azt, hogy bár ott lennének a lehetőségek mégsem élünk velük.
"Apróságok", másnak mégis a világot jelentenék. Nem vesszük észre, hogy míg mi kárálunk egy futólépés miatt, addig valaki egész életében azért küzd, hogy akárcsak egy lépést is megtehessen.
De továbbmegyek. Ott van előttünk a lehetőség, hogy szeressenek, hogy teljes életet éljünk, de mi egótól (ész érvtől) vezérelve: lebeszéljük magunkat, mondván, hogy az anyagilag nem kifizetődő. Pedig, ha mögé látnátok, akkor különböző számításokat végezve is oda jutnátok, hogy sokkal inkább "többet hoz a konyhára", ha megélitek a bennetek rejlő vágyakat, amik ráadásul egy karnyújtásnyira vannak tőletek, csak saját magatok (fej/ego) nem engeditek megélni ezt a csodálatos állapotot. Az ego mindig addig kombinál, hogy az a léleknek szenvedés legyen. Addig míg nem ismeritek ezt fel: folyamatosan csak a csapdájában fogtok vergődni, mint egy szárnyánál fogva megakadt pillangó, pedig csak egyetlen döntés, amit most végre máshogy hoztok meg, mint eddig: megadhatja nektek a szárnyaló életet.
Szóval csak egyszer lennétek olyan bátrak, hogy megteszitek, hogy most máshogy döntötök, (szándékosan nem írtam kipróbálást, mert: "Tedd vagy ne tedd, de ne próbáld!") akkor rájönnétek, hogy mennyire csak ti álltatok a boldogságotok útjába, amivel együtt (ha hiszitek ha nem) de az anyagi oldal is megoldódik. Hiszen ha a lelkek megkapják azt, mire bőszen áhítoznak, az energiaáramlás következtében minden és mindenki a helyére kerül.
Én nem ragaszkodom az anyagiakhoz, de bevallom, nekem az ellenkező oldalon van börtönöm. Én levegőként nehezen tudok belenyalni a matériába.
Ehhez szükségem van a másik oldalra, akinek most megadatik a felismerés és másképp dönt. ;)
Áldásos kiegyenlítődést, kiegyensúlyozottságot kívánok Mindenkinek!
Mit is jelent az én olvasatomban a börtön-szindróma?
Azt, hogy bár ott lennének a lehetőségek mégsem élünk velük.
"Apróságok", másnak mégis a világot jelentenék. Nem vesszük észre, hogy míg mi kárálunk egy futólépés miatt, addig valaki egész életében azért küzd, hogy akárcsak egy lépést is megtehessen.
De továbbmegyek. Ott van előttünk a lehetőség, hogy szeressenek, hogy teljes életet éljünk, de mi egótól (ész érvtől) vezérelve: lebeszéljük magunkat, mondván, hogy az anyagilag nem kifizetődő. Pedig, ha mögé látnátok, akkor különböző számításokat végezve is oda jutnátok, hogy sokkal inkább "többet hoz a konyhára", ha megélitek a bennetek rejlő vágyakat, amik ráadásul egy karnyújtásnyira vannak tőletek, csak saját magatok (fej/ego) nem engeditek megélni ezt a csodálatos állapotot. Az ego mindig addig kombinál, hogy az a léleknek szenvedés legyen. Addig míg nem ismeritek ezt fel: folyamatosan csak a csapdájában fogtok vergődni, mint egy szárnyánál fogva megakadt pillangó, pedig csak egyetlen döntés, amit most végre máshogy hoztok meg, mint eddig: megadhatja nektek a szárnyaló életet.
Szóval csak egyszer lennétek olyan bátrak, hogy megteszitek, hogy most máshogy döntötök, (szándékosan nem írtam kipróbálást, mert: "Tedd vagy ne tedd, de ne próbáld!") akkor rájönnétek, hogy mennyire csak ti álltatok a boldogságotok útjába, amivel együtt (ha hiszitek ha nem) de az anyagi oldal is megoldódik. Hiszen ha a lelkek megkapják azt, mire bőszen áhítoznak, az energiaáramlás következtében minden és mindenki a helyére kerül.
Én nem ragaszkodom az anyagiakhoz, de bevallom, nekem az ellenkező oldalon van börtönöm. Én levegőként nehezen tudok belenyalni a matériába.
Ehhez szükségem van a másik oldalra, akinek most megadatik a felismerés és másképp dönt. ;)
Áldásos kiegyenlítődést, kiegyensúlyozottságot kívánok Mindenkinek!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése