Önismeret, önbecsülés, emberi méltóság
Mai napon, ismételten tiszteletlen, megalázó bánásmóddal találkoztam, mint azt látom és hallom mindig, mindenhonnan. Siralmas. Tulajdonképpen a rabszolgatartók jobban tartották anno a feketéket, mint most a "magyarokat" a "munkáltatók".
Felháborító és bicskanyitogató stílus.., ami persze jellemzi önmagát, akiből a szenny távozik, de ez mit sem változtat azon, hogy azon kívül, hogy rontja a társadalmat, önmagával sincs semmilyen kapcsolatban, hiszen belenéztem a szemébe, és láttam, hogy belül egy nyuszi. Valójában retteg. Persze onnan kezdődik, hogy nem ismeri önmagát, a fizikai árnyékvilágnak engedelmeskedik és tudatlan, éppen ezért csak a megalázó bánásmód az, amit ő "fegyverének" tekint. Szégyen. 10 perc alatt megsemmisítem azzal, ha tükröt mutatok neki.
Egyszerűen a szavak is nehezen jönnek egymás után az ujjaimra, mert megdöbbentő, mit tesznek embertársaimmal "ezek". És az emberek ezt hagyják, miközben azon túl, hogy törvénytelen keretek között dolgoztatják, értéktelen munkákkal foglalják le őket, nem hagyják önmagukkal csatlakozni, és teszik ezt mindezt alulfizetve, emberi mivoltukat nap, mint nap csökkentve.
Nekem ez fáj! Mert Ti: én vagyok! Nem értékelhetitek magatokat ennyire alul? Miért teszitek? Miért nem kezditek felfedezni magatokban azt a csodálatos embert, azt a csodálatos, bármire képes embert, akik vagytok?
Ha Nektek ez jó, és elfogadjátok és mentek és szavatokat sem hallani: akkor kérdem én: mitől vagytok többek, mint az állatok?
Emberek! Jól van ez így? Mert sem emberileg, sem jogilag, sem szociológiailag, sem gazdaságilag nem állja ez a fenti történet a helyét, persze sorolhatnám még a megannyi területet, ahol defekt forog fenn.
Egy káosz itt minden. Jobb szeretném, ha semmit sem látnék olykor, csak nekem van egy olyan rossz tulajdonságom, hogy már amúgy is inkább csak érzek, mint látok.
Emberek! Én igyekszem értetek tenni, de kérlek benneteket, hogy ti is tegyetek magatokért, mert lassan elsüllyed ez a hajó... :(
Felháborító és bicskanyitogató stílus.., ami persze jellemzi önmagát, akiből a szenny távozik, de ez mit sem változtat azon, hogy azon kívül, hogy rontja a társadalmat, önmagával sincs semmilyen kapcsolatban, hiszen belenéztem a szemébe, és láttam, hogy belül egy nyuszi. Valójában retteg. Persze onnan kezdődik, hogy nem ismeri önmagát, a fizikai árnyékvilágnak engedelmeskedik és tudatlan, éppen ezért csak a megalázó bánásmód az, amit ő "fegyverének" tekint. Szégyen. 10 perc alatt megsemmisítem azzal, ha tükröt mutatok neki.
Egyszerűen a szavak is nehezen jönnek egymás után az ujjaimra, mert megdöbbentő, mit tesznek embertársaimmal "ezek". És az emberek ezt hagyják, miközben azon túl, hogy törvénytelen keretek között dolgoztatják, értéktelen munkákkal foglalják le őket, nem hagyják önmagukkal csatlakozni, és teszik ezt mindezt alulfizetve, emberi mivoltukat nap, mint nap csökkentve.
Nekem ez fáj! Mert Ti: én vagyok! Nem értékelhetitek magatokat ennyire alul? Miért teszitek? Miért nem kezditek felfedezni magatokban azt a csodálatos embert, azt a csodálatos, bármire képes embert, akik vagytok?
Ha Nektek ez jó, és elfogadjátok és mentek és szavatokat sem hallani: akkor kérdem én: mitől vagytok többek, mint az állatok?
Emberek! Jól van ez így? Mert sem emberileg, sem jogilag, sem szociológiailag, sem gazdaságilag nem állja ez a fenti történet a helyét, persze sorolhatnám még a megannyi területet, ahol defekt forog fenn.
Egy káosz itt minden. Jobb szeretném, ha semmit sem látnék olykor, csak nekem van egy olyan rossz tulajdonságom, hogy már amúgy is inkább csak érzek, mint látok.
Emberek! Én igyekszem értetek tenni, de kérlek benneteket, hogy ti is tegyetek magatokért, mert lassan elsüllyed ez a hajó... :(
Megjegyzések
Megjegyzés küldése