Élet, halál, feltámadás - élet a halál után, mert a lélek: örök

-
Emberek! Oly sok dologra nyitják fel fentről a szemem, vagy engedem önnön magamat testbőrtönöm középpontjába, vagyis a lelkemhez egyre közelebb. Az üzenetek: álomban, meditálva vagy filozofálva jutnak el hozzám. Nyitott vagyok és egyre több információt kapok és passzintok össze, mint most itt ezt.
Azzal már régen tisztában vagyok, hogy a lélek élettartama örök. Tehát nincs félelem a haláltól, mert mindig van tovább. Ezt az egyet már gyermekkoromban megfogalmaztam magamban, hogy: élet mindig van, hiszen sosem emlékszem arra, amikor nem vagyok, mindig csak arra, amikor vagyok.

Ma arra ébredtem, hogy teszem össze a szálakat álmomban. Mit jelent ez? Azt, hogy mivel már több előző életemben is jártam, éppen ezért onnan tudom, hogy a mostani családtagjaimmal éltem ezelőtt is, csak mindig más felállásban. Például: aki most az anyukám, az ott a testvérem volt, aki itt a nagymamám, az ott az anyukám, illetve a jelenlegi lányom az ebbéli életemben elvesztett édesapám és sorolhatnám. Nyilván az ott felgyülemlett karmát kell visszadolgozni, ezért jöttünk ide. A lánc végeláthatatlan. De ma álmomban a következő fogalmazódott meg bennem, hogy akármennyire hadakozunk a jelenlegi életünkben és teszünk különböző utakat, ha valaminek meg kell történnie, mert az úgy van megírva, azt úgy adja az előző életünk: az ellen nagyon nem tudunk semmit sem tenni. Ahhoz már olyan fejlett szinten kellene lenni, ahol még én sem állok :)

Illetve jussunk már el, ha lehet odáig, hogy ne marcangoljon minket a fekete energia, meg a fájdalom, ha valakit elvesztünk, természetesen szerettünket, hiszen ha akarjuk ha nem: úgyis mellé születünk vissza. Ez ennyire egyszerű. Tehát amit most nem csinálunk meg, vagy nem javítunk meg: azt megkapjuk a következőben, csak éppen bőséges hátránnyal kezdünk, amit ezelőtt bedolgoztunk magunknak. Tehát sosem a másik emberrel teszed, amit teszel, hanem sokkal inkább magaddal.

Engedtesség meg nekem még egy gondolat: Biztosan  hallottátok már, hogy mikor valaki haldoklik, vagyis egyre jobban enyészik el a fizikai teste, annál jobban tudja és látja a nagyobb összefüggéseket. Vajon ez miért van? Hát azért, mert akkor már az anyag/a test: nem tartja vissza önnön magától, avagy a lelkétől. Ezt a lelket kell megdolgozni még éltünkben és haladni a küldetésünk teljesítése felé, amiért ide születtünk, hogy dolgozzunk azon a bizonyos karmán.

Óriási felismeréseket, lélekben közeli állapotokat és áldott Húsvétot kívánok Nektek és a Szellem-családomnak egyaránt!

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Megengedem magamnak a szerelmet...

-
Kép
.., hogy szeretve legyek. Minden bizonnyal nem csak én vagyok/voltam abban a cipőben, akivel kiskorában elhitették, hogy ő nem szerethető, hogy hülye és hogy sorolhatnám. Ezek az emberek, vagyis mi: nagyon nehezen engedik meg maguknak azt, hogy szeresse őket egy másik lélek. Talán még fiatalabb korodban igen, de akkor is lesz majd valami kifogás meg nyafogás azért, hogy vége legyen a kapcsolatnak. Meg is történik. Aztán egyedül marad. Majd jönnek a próbálkozások, de az ember, akit sosem szerettek: megtiltja magának a továbbiakban is, h szeretve legyen, hiszen ez égett a tudatalattijában, ami az élet minden területén átveszi a hatalmat a tudatos vagy tudattalan emberi lény felett. És jön a verkli. Ezt ezért, azt meg azért löki el magtól és közben azt mondja, hogy ez az ember ezért, az meg azért nem való hozzá. Persze ezt csak az ego mondja, hogy alátámassza és megtartsa a szeretetlen állapotot. pedig az nem vezet sehova. Öl, butít, elvesz, rombol. Nem a szerelem az, ami ezt teszi. Ez me
További információk

Kapcsolatok II.

-
      Van a szerelem és van az érzés, ami nagyon jó. Nagyon jó is lehetne, ha elmédet nem állítanád mellé őrzőnek, hogy mindenről lebeszéljen. Ti annyira féltek. Azt mondjátok, hogy a szerelemtől féltek , féltek, hogy kihasználnak benneteket. De kit lehet csak kihasználni? Aki nem tudatos, aki nincs tisztában Önnön magával. És aki, (most jön csak a fekete leves) aki nem is akarja magát megismerni, mert bár titkon sejti, hogy milyen is ő, de nem vallja be magának, hanem minden maszlaggal takarja azt el. Azt hiszi, hogy így jobb!       Szóval sokan vagytok a várakozás álláspontján, de mire vártok? Hogy majd elillan személyetek azon része, akivel nem vagytok jóban? Amely rész miatt pontosan ugyanolyan tükröket, vagy épp az ellenkezőjét vonzzátok magatokhoz azért, hogy el tudjátok fogadni magatokban és tudjátok orvosolni énetek azon részét, mely most, vagy előző életetekben sérült. De mihelyst megérzitek, hogy egy adott ember felől több energia árad: akkor beindul bennetek a félelemérzet,
További információk

A változás örök..

-
..és ráadásul, ahol én megjelenek, ott tuti elkezdődik a változás. Tudom, nagy feladat, hogy másoknak megmondjam mit tegyenek és nem is áll jogomban, de nem tehetek róla, ha szemem olyan jól lát át több dimenzión keresztül, mit az éppen benne álló személy el sem tud képzelni. Ezzel nem azt szeretném mondani, hogy én mekkora guru vagyok, hiszen ha benne vagyok a helyzetben, én sem látok mindig kristálytisztán. Ez az effekt: a jó tükör szindróma. Nem szeretném más karmáját magamra vállalni, de azt sem szeretem nézni, ha más szenved és toporog egy helyben, amikor csak a kellő löket hiányzik neki, azaz egy, igazán jól odacélzott mondat. Szolidan, szelíden, de kimondom. Lehet, akkor éppen nem én leszek a legkedveltebb személy a szemében, de aztán tudom, hogy át fog alakulni a szemlélete erről. Ha mások erről a feladatomról ítélkeznek, azaz ő dolguk. Az enyém pedig az, hogy meglássam és kimondjam. A mai világban az őszinteség a legnagyobb kincs. Én legalábbis így tekintek rá. Szerintem sok m
További információk